Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fövényi Sándor - Főnys: Hogy takaróm legyél

2008.04.21

 

Fövényi Sándor - Főnys:

Hogy takaróm legyél

Úgy formálsz, akár folyó a partját,
bár smaragd ajkad néha kitépi sarcát,
s én hűvös karjaidba omlok,
magammal rántva a sárguló falombot,
hogy takarónk legyen, ha jő az éj.

Már tudom, hajnalban vagy a legszebb,
kanyargó íveimbe feszülő tested,
lerakja bilincsem zúzott porát,
mint lomha felhő, ólmos őszi záporát,
hogy takarónk legyen, ha jő az éj.

Ilyenkor suttogva mesélsz nekem,
kavargó küllőid kimossák íriszem
mélybe süllyedő álmos árnyait,
és arany sarába az alkony öltözik,
hogy takarónk legyen, ha jő az éj.

Mégis, mikor az est húsodba mar,
és tántorgó rongyait a száraz avar,
hulló fillérként hajadba fonja,
néhány rögöm öledbe ejtem zokogva,
hogy takaróm legyél, ha jő az éj.