Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fövényi Sándor - Főnys: Síneken

2008.07.02

 

Fövényi Sándor - Főnys:

Síneken

Nekem nappal kormosak a virágok,
vas mar vasat amerre járok.
Megrettent talpfákon törik a csönd,
szél vág szemembe szikra özönt.

Várótermek porlepte ablakán,
megváltott jegyével kiint a magány.
Unottan kérdezi megint?Megint.
Ásít,majd fáradtan reám legyint.

De ha felborul az éj nagy üstje,
a katlan füstje átcsap színezüstbe.
Alattam földből nőtt apró ördögök,
huncutul kuncogó zúzott kőrögök.

Odafönn a hatalmas pályaudvaron,
lerakja terhét néhány csillagvagon.
S ha lenn kiürül minden váróterem,
felgyújtja fényét nekem a végtelen.