Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fövényi Sándor - Főnys: talán mennem kellett volna

2008.07.08

 

Fövényi Sándor - Főnys:

talán mennem kellett volna

talán mennem kellett volna
vonatkerekek sikolyán lógva
hallgatni végre szabadon,
hogy fülembe száz húsőrlő malom
zokogja: szabadság.

azt hittem nincs hazám
hevertem a zúzott kövek hosszú sóhaján,
s a töltésoldalon, konok futóhomok
sorsomon siratta gyökerét
néhány akác.

valami lágy eső szitált
néhány cseppje, mint üvegszilánk
visszaverte, s vergődő lelkemhez szegezte
a talpfák dermedt olaj
szárnyait.

valahol messze, messze,
az alkony égette utolsó lapát szenét
ezüst ecsetje csókolt kesernyés mesét,
s itt alant céltalan acél hant alatt
vártam a végtelent.

és
végre átölelt a föld
már üvöltött az ég minden köve
maréknyi sanda fényben játszott,
s felparázslott két bolond szeme.