Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


apámhoz

Csabai Andrea:

apámhoz

elhagyták meséidet az álmok
s miközben hegyeket mozgattak
az óriások
részegre ittad az utcát

mindened megvolt
az üveghegyen túl is
de vesztettél
önmagaddal szemben

félrelökted az angyalokat
száműzve magadtól
az Istent és a Hazát

olyan vagy néha
mint egy elfelejtett
fáradt kisgyermek

mondd miért csak akkor látni
a még megmaradt józanságod